102 Utálom a nappalokat. Magányosak. Éjjelente legalább a démonjaim velem vannak
010 Egészen máshol lenni, valahol az itt és az ott között félúton.
116 Elhittem, mert azt akartam, hogy igaz legyen
016 El kellene mesélnem mi is fáj igazán, de nem emlékszem minek örültem utoljára.
075 A vidám dolgoktól mindig sírnom kell.

I knew it wasn’t too important, but it made me sad anyway.

—J.D. Salinger, The Catcher in the Rye (via simply-quotes)

(via simply-quotes)